Nikol & Véda

Egy egész éjszakán át tartó havazás után a szokásosnál is szebb vasárnapra ébredtünk. Leesett az idei első hó, Véda nagy örömére :)

Watford város szívében, egy kis, virágokkal teli kert mellett található Hertfordshire megye egyik legnagyobb, a 13. században épült anglikán temploma és plébániája- a Szent Mária Templom.

St Mary's Church Watford

A monumentális építménynek nemcsak a látványa lenyűgöző, a hangja is. Itt ugyanis harang szól, egészen pontosan tíz harang.
Eger város után Watford csöndje nagyon szokatlan volt eleinte. Aki járt márt ott biztosan tudja, hogy Eger a beszélő harangok és templomok városa. Így amikor először hallottam harangszót Watfordban azonnal a kedvenc helyemmé vált a kicsi kert ahol sokat nosztalgiáztam, sírtam, imádkoztam az Anglában töltött első másfél év alatt.
Ez az a hely ahol bizony csoda is történt, mert egy olyan új 'hobbira' találtam amiért örökké hálás leszek.

Bell-ringing
Az Egyesült Királyság területén 5205 templom található harangokkal a tornyaikban, amik nem mechanikusan működnek, hanem az itteni hagyományok szerint emberek által megszólaltatva. A harangokat egyedülállóan, English bell-ringing stílusnak nevezett módon kongatják, ami azt jelenti hogy a harangok 360 fokos fordulatot tesznek minden egyes alkalommal amikor a kötelet húzzák. Darabszámuknál fogva több varációt is lehetővé tesznek különböző dallamok létrehozására, amit change-ringing-nek neveznek. Azzal, hogy változtatják a toronyban lévő, különböző méretű harangok megszólaltatásának a sorrendjét, más-és más dallamot idéznek elő.

Akit érdekel részletesebben a téma, sok információt talál az interneten, és videót is az angol templomharangokról. A következő képsorok Watfordban készültek.
 

Köszi Juli a felvételeket!
 

A legutóbbi kirándulásunk porával a cipőmön ma ismét útnak indultunk Védával, s követtük az Ebury way biciklis utat ami Watfordból vezet jó három mérföldön át Rickmansworth-be.
Angliában a tél idén hosszú, őszi évszakhoz hasonlít. Egy levél sem zizzent ma a fákon, gyönyörű napsütésben telt a délutánunk.

Milton Keynes, Buckinghamshire megye.

Ma régi álmom vált valóra; ellátogattunk egy közeli Buddhista emlékműhöz.
Béke Sztúpát Magyarországon, Taron (Nógrád megye) láttam először a Kőrösi Csoma Sándor Emlékparkban. Nem vagyok buddhista de az a különleges béke-sziget elvarázsolt és zarándok helyemmé vált mert nagyon gyakran ellátogattam oda.
Habár mostanában a Szent Mária Templom és kertje, meg a harangjai varázsolnak el Watfordban, a keleti kultúrák továbbra is lenyűgöznek.

Nyilvános Buddhista emlékhelyek Magyarországon:
- Tari Béke Sztúpa (Nógrád megye)
- Becskei Megvilágosodás Sztúpa (Nógrád megye)
- Zalaszántói Béke Sztúpa (Zala megye)

Látogassatok el ezekre a helyekre ha tehetitek.

<< Képek a mai kirándulásunkról >>

Nyíregyháza testvérvárosában jártunk.

Csomagunk érkezett :)

Túl vagyunk az eddigi leghosszabb és legkalandosabb kirándulásunkon.
Az izgalmakat egy kis kitérő (eltévedtünk) és az eső okozta, s az sem könnyítette meg a dolgunk hogy egy fillér nélkül indultam útnak így még csak buszra sem szállhattunk hazafele. Először éreztem hogy nekivágni a világnak nemcsak mese. Pedig a kis riadalmon kívül, meg hogy vert az eső semmi komolyabb nem történt velünk.
 

A bőröndöm előkerült, holnap utazom édesanyához Németországba hogy együtt töltsük a karácsonyt. Régóta tervezem a poggyász-trükk megtanítását Védának annyira cukinak találom. Eljött az alkalom! Nem hazudok ha azt mondom legalább egy éve nem használtunk klikkert. A vicces és agytörő feladatok tanítása abszolút háttérbe szorult mostanában. Nem látszik Védán a kimaradás :)

A 11 perces vágatlan verzió is fel van töltve, ha valaki szeretné.

Emlékszem arra a napra amikor sétáink során először hagytuk el Watfordot a Grand-Union Csatorna mentén Védával. A pár mérföldes út során Abbots Langley-ig találkoztunk hozzánk hasonló kirándulókkal, a Waterways Chaplaincy munkatársával Andy-vel, akivel azóta is kapcsolatban vagyunk. Emlékszem egy idős és mosolygós férfira aki a gátat segített kinyitni az arra érkező hajósoknak, és a nénire aki a kertből integetett nekünk majd előre jött és egy tál vízzel kínálta Védát. A nap csúcspontja az az egyszerű de csodálatos pillanat volt amikor egy nagyobb domb tetejére érvén körbenéztünk és hosszú idő után először éreztem magam szabadnak. Fekete szedret szedtem a bokrokról és emlékszem arra gondoltam, hogy a boldogsághoz nem is kell sok minden. Egy font sem volt a zsebemben és mindaz amit a pénz jelent, meg az az utáni hajsza megszűnt létezni a fejemben. Akkor döntöttem el hogy legyalogoljuk a távot a csatorna mentén Birmingham-ig, és azóta járjuk a környéket minden egyes héten Védával egyre messzebb és messzebb.

Ma ráakadtam egy igen inspiráló emberre. Gianluca Ratta 11 éve járja gyalogszerte a világot kutyájával Shirával. Több mint 40 ezer km-t tettek meg eddig. Ismerkedik más kultúrákkal, ismerettségeket köt és sokat tanul az életről. Magyarországon is jártak nem olyan régen, még Egerben is.

Véda vigyora

megfizethetetlen! 

Mi vagyunk! Csak a weboldalam (http://terapiaskutya.egerblog.info) egy ideje halott, s nekem írhatnékom van :)

Annak aki nem ismer: három éve kezdtem a blogírást. Jó másfél évig Véda terápiás képzéséről és az egyesületünk ("Mondjunk mancsot!" Terápiás és Segítőkutyás Egyesület) életéről szólt minden bejegyzésem.
Majd Angliába költöztünk, s a következő másfél év témáját ez nagyban befolyásolta..
Rossz volt.. :P Eleinte főleg. Olyan másfél éven vagyok túl amit nem hiszem hogy valaha is elfelejtek. Hatalmas erők szabadultak fel bennem a túlélésért folytatott küzdelemben, s az eddigi csatákat megnyertem, úgyhogy már nem érezzük pocsékul magunkat. Sem én, sem Véda. :)
Rendszeresen óriási sétákat teszünk Anglia vidéki tájain. Lenyűgöz, kikapcsol, Védával meg összébb kovácsol. Úgyhogy sok-sok utileírásról olvashattok majd :) Nagyrészt Hertfordshire megyében tekergünk, olykor eljutunk más helyekre is autóval, mint legutóbb Anglia Nemzeti Parkjába (Peak District).

Mi Watford városban élünk, ami London 7.-ik zónája. Egész nagy magyar közössége van. Fiatalok, idősek, családok.. barátok. Akiknek jó néha meghallani a hangját az utcán, vagy találkozni és nagyokat beszélgetni, és segíteni egymást.
Én egy nagy adag hazafiassággal is több lettem az utóbbi időben. Sosem gondolkodtam korábban a magyarságon de távol a szülőföldtől ezt nem volt nehéz elkezdeni :) Nem a Túrórudi, Pirosarany, hurka-kolbász eszményítésére gondolok, - bár akik meg vagyunk fosztva ezektől tudjuk mit jelent ez.. ;) - hanem arra, hogy amikor megkérdezik where are you from? kicsi szomorúsággal de szeretettel a szívemben, büszkén mondom hogy magyar vagyok!