Mostanában nem úszunk meg sétát szárazon de az időjárás nem szegi kedvünk.
Reggelente a közeli kiserdőben a mókusállományt számolgatjuk, szabadnapokon pedig a hajókat a Grand - Union Csatornán.
Ma reggel már éppen hazafelé vettük az irányt és cuppogtunk a sáros úton a vízparton amikor a kapucnim alól kilesve megláttam a zöld és sárga színű hajót. Izgatottabban lépdeltem aztán felcsillant a szemem amikor a nevét is elolvastam: Great Britain!
Ugrás az időben
<< A St Mary's-ben lassan egy éve lesz hogy harangozni tanulok. Egyik alkalommal egy kinyomtatott, nagy fotót találtam az asztalon amin egy hajó volt a vízen, háttérben egy nagyon szép, régi, angol templom. Mint kiderült Richard (ő egy idős, angol fickó aki a gyakorlásokat vezeti és tanít engem) hajója volt a képen. Majdhogynem visítozni kezdtem örömömben, hogy hűdejó, mennyire imádom a sétákat a csatorna mentén meg a hajókat, és még az egyik Grand-Union-ról szóló könyvet is megvettem!
A hajója neve Great Britain, amit a csatorna menti sétáink során Védával kétszer találtunk meg eddig, s mindig nagy boldogan küldtem az üzenetet hogy éppen arra járunk ahol a hajója van. >>
GB a vízen
Szóval ma reggel harmadjára csíptük el a Great Britaint. Ezúttal viszont Richard-ot is rajta találtuk, úgyhogy mesés reggelünk volt mert először szállhattunk fedélzetre :) Hatalmas hajó, mindennel felszerelve ami szükséges, retro stílusban, gyönyörű festéssel.
Én azon csodálkoztam hogy milyen csúcs-szuper hobbijuk van a nyugdíjasoknak erre, ő meg azon hogy gyalog készülök elmenni Birmingham-be..
A képen: maki és én meg a hajók, két évvel korábban.
