Nikol & Véda

Utazás.

Kutyával mozogni nem olyan könnyű, főleg határokon túlra. Angliában túl sok lehetőség nincsen a kutyák szállítását illetően. Nemzetközi járatokat (busz, vonat) nem tudunk igénybe venni, marad tehát az autózás vagy kisebb magyar cégek akik utaztatnak és kutyát is bevállalnak.

Ezúttal az utóbbit választottam. Mivel hetente induló járatok vannak Magyarország-Anglia és Anglia-Magyarország között, így Könnyebb volt mint sofőrre vadászni aki éppen abban az időpontban utazik amikor mi. Ezen a könnyedségen túl más előnye azonban nem is nagyon volt az utazásunk eme választott formájának..
Pozitívum: Véda volt az egyedüli kutya akit akkor szállítottak így szerencsére nem volt szükség boxba zárni a csomagtérben. Senkinek nem volt kifogása az ellen hogy az utastérben legyen velem. Barátságos társaság volt, mindig volt aki vigyázzon a makira míg WC-re mentem, és a sofőröktől még egy kis vacsorát is puncsolt magának.
Negatívum: A kisbusz meglepően koszos volt. A csomagfelvételek miatt és mert háztól házig szállítja az utasokat a menetidő London és Lambrecht között 21óra! És extrém 170 fontot fizettem csak egy útra Németországig (számla nélkül).
Összehasonlításképpen: legelső hazalátogatásunkkor találtunk autós társat azaz sofőrt. Ketten utaztunk, és csak 160 fontot fizettem oda-vissza, kutya kompjegyét beleértve.   
A határon problémánk volt a kitakarítatlan és bűzlő kutyaboxok miatt amit előző napról a pótkocsiban maradtak. És mivel a személyzet nem beszélt angolul fordítanom kellett.

Mindennek ellenére szerencsésen megérkeztünk vasárnap délelőtt Hugihoz. Rövid kutyázás és ebéd után pedig újabb 700km várt ránk Grömitzig, ahol édesanya már várt bennünket.

Nyaralás megkezdve!