Hosszúra nyúló tél és megkésett tavasz után újból előkerültek a térképek és útikönyvek.
Türelmetlenül vártam hogy múljon el a hideg ami álmosítóan hatott és próbált befolyással lenni mindennapi közérzetünkre. Egész jól sikerült az alkalmazkodás ehhez a hosszú, várakozással teli időszakhoz, habár lemondásokkal is járt de sikerekkel és álmok megvalósításával is.
Szeptembertől az újabb Angol nyelvtanfolyam miatt a heti két szabadnapom nem volt nevezhető teljesen szabadnak. Gyorsan eltelt házimunkával, tanulással és iskolába járással. Maki kutya egész jól vette a ritmust, kicsit lassabbra fogta ő is és megelégedett a reggeli és esti sétákkal és labdázással vagy frizbee tréninggel a környéken, hosszabb kirándulásra való szabadidő híján.
A harangoktól is búcsút vettem, mivel egy időbe esett az esti gyakorlás a nyelvtanfolyammal, így aztán szeptember és június között tényleg szinte csak az unalmas munka maradt és a tanulás, ez az oka a nagy hallgatásnak.
A hivatalosnak mondott Tavasz viszont ha a jó időjáráshoz nem is, de régi álmokhoz vitt közelebb. Március elején kaptam a jó hírt hogy sikerült az interjúm a watfordi kórházban. Még a papírok intézésése és a felmondásom alatt sem hittem el hogy valóban megtörténik végre az amire vágytam. Mintha egy hosszú fogság után szabadultam volna, már úgy tűnt sosem jön el az én időm.. Rengeteg fohászt suttogtam Istenhez az utóbbi egy évben, azóta pedig nem győzők hálálkodni.
Birmingham-hez is közelebb kerültünk kicsit, tavasszal a csatorna parton legyalogoltuk a következő szakaszt Cheddington és Tring között Védával.
Új hobbinak is hódolunk, azaz inkább Szabi aki vett egy kajakot. Szuper délutánokat töltünk együtt míg ő evez, mi pedig sétálunk Védával (illetve ő úszik is).
A Csillagösvény azt a szakaszát járjuk éppen amikor nincs igazán ok panszkodásra. Beteljesültek az álmok, itt az újabb célok kitűzésének ideje.
